Jasmine

Történet

A Jasmine-t Paul Harrington készítette a Townhouse Bar & Grill-ben Emeryville-ben, Kaliforniában, a kilencvenes évek elején—mielőtt a craft koktél reneszánsz általánossá tette volna az ilyen alkotásokat. Harrington a friss összetevők és átgondolt receptek korai szószólója volt, munkáját online publikálta, mielőtt a 'food blogger' kifejezés létezett volna. A Jasmine az egyik legünnepeltebb alkotása lett, bizonyítva, hogy egy viszonylag egyszerű recept figyelemre méltó összetettséget érhet el. Az ízprofil dacolva rövid összetevőlistájával. A gin botanikus alapot ad, a citrom élénk citrusos savasságot hoz, a Cointreau narancsos édességet ad hozzá—eddig szabványos sour terület. De a kis adag Campari mindent átalakít, keserű összetettséget adva, ami a koktélt egyszerre teszi édessé, savanyúvá és keserűvé. A rózsaszín árnyalat gyönyörű, és az íz fokozatosan feltáruló rétegeket kínál. A Jasmine azokat vonzza, akik élvezik a keserűséget anélkül, hogy lenyomná őket, a Negroni szerelmeseket, akik valami könnyebbet keresnek, és bárkit, aki értékeli a minimalizmból származó összetettséget. A bárpultosok kedvence lett annak bemutatására, hogy kis mennyiségű keserű összetevő hogyan emelheti meg az egyszerű italokat. Annak ellenére, hogy nem tartalmaz jázmint, a név a finom, virágos minőséget idézi, amit az ital elér. Profi tippek: A Campari mérése döntő—túl sok és a keserűség dominál; túl kevés és csak egy lemon drop. A minőségi triple sec (Cointreau, Combier) fontosabb, mint gondolnád. A London Dry gin működik a legjobban az egyensúly érdekében. Csak friss citromlé—a savasság elengedhetetlen az édes és keserű elemek ellensúlyozásához. Nyomja ki a citromhéjat az ital felülete fölött aromás fényességért.